Sziasztok!

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről a versenyről beszámolót, mert lehet már unjátok de úgy gondoltam 1. mérföld kőhöz értem, 2, tanulságos lehet annak aki ilyesmin töri a buksiját 3. talán valamennyire kíváncsiak vagytok az életemben oly fontos helyet elfoglaló dolognak mint a futás vagy a Spartan Race!

Akik ismernek közelebbről tudják, hogy baromira sokat dolgozok és nagyon nehéz bármilyen versenyre is felkészülnöm. Reggelente már 5.30 kor edzéseket tartok (ez azt jelenti, hogy van hogy 4 kor kelek) házhoz járok, masszírozok van családom akikre időt kell fordítanom egy terápiát igénylő kutyusom, cicáim és egy Spartan Családom is akiknek a félkészülésében van a legnagyobb szerepem és munkám! 🙂 Jó ha 23-kor ágyba kerülök!

Ez most a futásról szólt és arról, hogyan is kell fejben tovább menni ha már úgy érzed nincs tovább, arról, hogy triplán léptem át az a bizonyos komfort zónát arról, hogyan haltam meg 5x pedig nem felkészületlenül mentem!

Kezdjük ott hogy amikor én regisztráltam erre a versenyre még 2016 decembert írtunk. Akkor már túl voltam jó sok versenyen, tapasztalaton és úgy éreztem meg tudom csinálni! Na igen ám de előtte még ott volt februárban az a bizonyos másik verseny a maga 35 kilijével és ráadásul itt a környékünkön! Oh…mondom simán meglesz…hát nem…nem lett valami nem volt jó…de már az indulásnál is éreztem.

Ezek után úgy döntöttem kicsit vegyük ezt a futás dolgot komolyabban és akkor kerestem fel egy nagyon jó edzőt. A terepfutas.hu oldalon már többször hallottam róla és egy nagyon jó cikke után úgy döntöttem felveszem vele a kapcsolatot! Erről nem írnék részletesebben mert már írtam róla egy másik posztomban! A lényeg, hogy Bélával kezdtem dolgozni márciustól szépen haladhattam megbeszéltük milyen terveim vannak versenyeket illetően mert akkor úgy alakítja a felkészülésimet! Ez így is történt csakhogy mint tudjátok a lábam már egy ideje rendetlenkedett és április közepére már elviselhetetlenek voltak a fájdalmaim. Barátnőm segítségéét kérve(köszi I.Csilla <3) bejutottam egy nagyon jó ortopéd sebész aki irtózatosan jó fej és humoros orvos (ritka manapság az ilyen doki). Megbeszéltük mik a lépések és mire számítsak és kaptam egy erős gyulladás csökkentőt és kezeléseket. De úgy néz ki decemberben műteni kell! Így kicsit elkeseredve de nem feladva folytattam a felkészülést Bécivel.

Közben volt egy Spartan Race versenyem is a csodás Koutyban…erről írtam már most nem teszem. Illetve lett volna 2 héttel ezelőtt a Polár kaptárkövek trail verseny is. Szerettem volna menni viszont Bélára hallgatva elengedtem mert túl közel volt a két verseny egymáshoz. És nagyon jól tettem! Béláról annyit jegyeznék meg hogy nagyon sok jó futó kerül ki a keze alól és ő maga is nagyon jó futó. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint a Mátra-bérc nevű versenyt az ő tanítványa nyerte meg Marx Kinga! Valamint a Szentedre Trail női mezőnyében is Kinga lett az első! Gratula Neki :). Lelkiismeretes és figyelembe veszi az ember adottságait, időbeosztását. Edzéssel kapcsolatban egyszer meg kérdeztem, mert hát hall ezt-azt az ember, hogy van-e értelme a lépcsőn való edzésnek. A válasz szinte meg sem lepett mert hát edzői tanulmányaim folyamán rémlett, hogy : kiegészítő edzésnek nagyon jó, jól lefáraszt viszont nem hoz annyit mint egy jól összerakott futóedzés! :D! Hogy mik vannak…nem véletlen, hogy profik nem alkalmazzák! :). Úgy gondolom ha ezt egy ilyen profitól hallja az ember akkor abban van igazság…(tesztelték).

Visegrád Trail

A versenyhéten utána olvastam mindennek, megnéztem az útvonalat, letöltöttem a tracket az órámra és ott szembesültem vele, hogy ez bizony nem kör futás lesz…WTF???Ajajajjj hogy jutok vissza a kocsimhoz? Húúúha S.o.S fuvar kell. Megnéztem kik jönnek és láttam, hogy K.K.Kinga ott lesz gyorsan írtam neki. Jött a megnyugtató válasz, hogy nyugi, busszal visznek át Visegrádra. Jupijééé  megköszöntem neki és még váltottunk pár sort. Másnap eszembe jutott egy bejegyzés kapcsán, hogy jesszus előző nap lehet csak átvenni a rajtcsomagot??? (mint aki még soha nem lett volna ilyen versenyen). Persze azonnal írtam Kingának de előtte az összes oldalt, cikket bejegyzést kapott e-mailt átolvastam de nem találtam választ, Kinga halál nyugodtan válaszolt és átküldte az infós pdf-t.(sztem totál analfabétának nézett) 😀 Imádlak K.K.Kinga!<3

Eljött a várva várt hétvége, szombaton mint mindig dolgozom de most minimálisra vettem a vendégeim számát és a du. nagy részét passzív pihenéssel és mentális felkészüléssel töltöttem….ja és persze ettem, azaz töltöttem az energiát mert alapból diétán vagyok de egy ilyen versenyhez kell a kraft. Váltottunk Bécivel még pár emailt, meg telefont, hogy mindennel tisztában legyek és tuti minden flottul menjen. A héten megvettem amit ajánlott izó port is (ami tényleg nagyon jó). Összekészítettem a cuccomat másnapra átnéztem, hogy minden meg van-e kell e még valami. Tudtuk, hogy nagyon jó idő lesz ezért a vendégemtől kölcsön kaptam egy sapit ami jól jött mert tudtam hűteni a fejem és nem kaptam napszúrást sem (köszi A.Rita <3)!  Vasárnap korán kelés állatok etetése Timi etetése :)… nem volt gond tudtam enni nem izgultam különösebben ami önmagában is érdekes volt mert mindig szoktam…az utóbbi időben már a spartanok előtt sem izgulok! A gond csak az volt (így utólag), hogy túl korán ettem ill. kellett volna még ennem a verseny előtt 2 órával is. De azt is tudtam ha eszem úgy járok mint múltkor szinte állandóan vissza akart jönni büfi formában :D. Elindultam, kivételesen egyedül mert a páromat behívták dolgozni. Nem baj, volt már ilyen megoldom.

Oda érve bebaktattam a központba átvenni a csomagot és sok ismerőssel találkoztam közözzük Kingával és párjával Baggioval aki az 55 kilire nevezett, ott volt még Zsóka is ő is a visegrádi futamra nevezett…ölelkezés puszi hegyek és csöndes készülődés, jól megbeszéltük,hogy mennyire figyelmesen készültem a versenyre. Ki hogy érzi ezt most a meleg…stb..ami ilyenkor lenni szokott. Szeretem a terepfutás.hu-s versenyeket mert nagyon sok régi arc van és mint egy nagy család mindenki ismer már mindenkit legalább látásból! A mi startunk 11!!!-kor volt Visegrádon így 9.30kor indult át velünk a busz. Addig pisi meg még egy kis ez az víz, közös fotó, mert az elengedhetetlen stb…Lassan elindultunk a buszokhoz de közben még sok ismerőssel találkoztunk Ottóval, Gyöngyivel, Bakonyi Andrissal, én személy szerint nagyon örültem, hogy Bélával is tudtam előtte még beszélni kicsit és megint kiemelte a frissítés fontosságát! Ja és, hogy pulzusomat tartsam a megbeszéltek szerint….na ez elég vicces lesz de erről majd később…

                                                       

 

Elindul a busz Kinga mellett ülök beszélgetünk a verseny élményeinkről, ki hogy kezdte, milyen tapasztalatokkal miért csináljuk szóval igyekszünk ezt az egészet jól kezelni bár nagyon meleg van! Visegrádra érve éreztem azt amit már említettem, hogy kellett volna még ennem de úgy voltam vele, hogy jó ez így majd a frissítő ponton meg az izó segít! Kicsit naiv voltam :D!

1. szakasz Paprét 9.9 kili

A rajt előtt megint gyors pisi, ivás utolsó simítások beszélgetések remek emberekkel ;). Sapka vizezés és egy nagyon jó szpíker aki jól fokozta hangulatot! Jó volt a Crew le a kalappal! :)! Vissza számolás és START! Egy ideig Kingával együtt futottunk mert Zsóka elhúzott de nem baj mert hát magunkért futunk ilyenkor aztán én picit előrébb baktattam mert jobban bírom az emelkedőket mint Kinga (legalábbis ezt mondta) de sajnos az átkozott pulzust nem tudtam tartani. Egyébként már rajtban magas volt, én a melegnek tudtam be mert alapból nem izgultam annyira, hogy ezt indokolttá tegye. Aki ismer az tudja rühelem a meleget, a nyarat…téli csaj vagyok a hidegben jobban boldogulok! Na de hát ez a verseny meg most van! Szóval elszállt a pulzusom próbáltam visszahozni, ahhoz nagyon lassulnom kellett de nagy nehezen sikerült egy ideig tartani! Nem volt semmi gondom az első 10 kili Pap rétig sima liba volt utána jött a fekete leves…Kinga közben vissza előzött a leejtők neki jobban fekszenek!

2.szakasz 13.3 kili a hegyek!

Az első küzdés a Vörös-kő nevű hegy volt. Önmagában nem lett volna annyira rossz csak hát a pulzusom miatti gyomor működés leállás következtében az izó nem akart felszívódni. Jött a hidegrázás első felvonása! A lábam simán bírta volna de az eléhezéssel nem tudtam mit kezdeni…de itt még könnyen tovább tudtam menni. Szépen araszolgattam felfelé majd ahol lehetett ott belehúztam lefelé! Közben küzdöttem az iszonyatos párás meleggel is..hiába voltunk nagy részt erdőben fülledt meleg volt, de viszonylag jól haladtam bár kezdett előjönni egy enyhe hányinger is a hidegrázás mellé de még tudtam futni! Na aztán jött a meglepetés a Nyerges-hegy. Brutál hosszú és meredek. Itt megéltem azt amit ember csak nehezen és ritkán tud megélni…átléptem a komfortzónámat 3x is. A tünetek mellég még társult egy remek kis szédülés is! Csak, hogy változatos legyen!  Van úgy, hogy azt mondod nem tudod tovább csinálni de tényleg…a spartanban is voltak holt pontok de ott az idő nem játszik szerepet…úgy értem, hogy nincs az ha nem érsz oda a következő ponthoz akkor kiestél a játékból…itt a terepfutásokon mindig harcolsz az idővel is nem csak a társaiddal. Bevallom nem célom soha, hogy dobogós legyek én az élményért és a határaim feszegetésé miatt megyek el akármilyen versenyről is van szó. Ott azon a hegyen nagyon sok minden lejátszódott bennem az egész életemet végig pörgettem, érdekes tapasztalás volt. Aki nem élt meg még ilyet az nem tudja miről beszélek de sok minden megváltozott bennem amikor leértem a hegyről a skanzeni frissítő ponthoz. Bár fizikailag ott voltam de igazából nem tudom, hogy jutottam le mert már csak mentem amerre vitt az út és siettem, nehogy kifussak az időből. Ez hajtott a legjobban! Amikor becsekkoltam leültem a padra és pár percet merengtem…Amikor tavaly a Börzsöny trailt megcsináltam-életem első terepfutó versenye volt- azt hittem nincs nehezebb mint az, de ez kegyetlen volt és nem kímélte az embereket!

3.szakasz…CÉL!

Frissítettem és lassan összekapartam magam és elindultam a nagy kedvencemen az aszfaltos úton…nem szeretem de más nincs akkor hát gyerünk…nem ment…ahogy próbáltam futni jött a hányinger és a hidegrázás meg a szédülés…hm…nem tudtam haladni pedig akármennyire is utálom aszfalton tudom tolni és jó is vagyok benne de most nem ment. Gyalogoltam de szinte futva..a hasam egy nagy tömb volt de csak mentem nem lassítottam. Amikor tudtam futottam. Magamban mantrázva egyszer csak valaki rám kiabál: Hajráááá tanítvány! Atya ég de jó érzés volt Béci és Kinga robogtak el mellettem és hajrázott nekem és hogy gyerünk már nincs sok hátra…..na ez adott egy kis erőt kicsit belelendültem a futásába…..kicsit csak! Aztán mellém csapódott egy lány és együtt gyalogoltunk mert már ő sem bírta..mentünk is néztük az órát visszaszámoltuk a kilométereket de egy örökkévalóságnak tűnt. Az út  felére nem emlékszem…egyszer csak patak mellett voltunk óóóó mondom én most ide belevetem magam….már úgy is mindegy…ez biztos spartai ágamból jött 😀 kell a fürdés a verseny végén Na! 😀 Jó nem tettem… tovább baktattunk jött az utolsó ellenőrző pont és ott mondták, hogy már csak 800 méter! Jesszus el sem hiszem! Ott már elkezdtem kocogni nem érdekelt a hányinger mentem csak mentem. Egyszer csak jobba nézek és ott volt Kinga és ordított hogy hajrá nyomjad Timka mindjárt meglesz kérdeztem, hogy merre? Mutatta, hogy tovább és látni fogom. Láttam és hallottam mert mindenki szurkolt. Turista, eladó, kicsik, nagyok, mamák, papák és még a nevemet is mondták (magamban a kérdés, hogy honnan?) Aztán le is esett rajtam van hehehe….de itt majdnem eltört a mécses örömömben másodjára…az első igaz nem írtam de a hegyen lett volna  de erősebb voltam. Itt már nem számított csak az az érzés ahogy behajráztak az emberek…mintha profi lennék… a főtértől lefelé majd kordonnal bevezetve….ilyen jó finish-em még nem volt. Ez az érzés…úristen még most is ráz a hideg! Nagyon jó volt!

Beérve lehuppantam a padra enni még nem tudtam és kicsit merengtem magamban. Akkor ott ha valaki megkérdezte volna, hogy még egyszer megcsinálnám-e nemet mondtam volna. Most pár nappal utána pedig a válasz mindenféle képen mennék sőt a hosszabb távot választanám. Ez másnap Bécinek is leírtam, mondtam neki, hogy azt hiszem bedarált ez élmény…és persze jött a kimért válasz, hogy előbb lássuk meg mi lesz decemberben, milyen gyorsan épülök fel! DE vannak bennem rejtett tartalék! (azt hiszem valami ilyesmi) :).

Kingáékat meg keresve nyomtunk egy after fotót is! Köszi Kinga a támogatást előtte és utána is! Jó volt veled tolni remélem még sokat fogunk együtt futni és jövőre is talizunk itt a hosszabb távon! Gratula Neked is és minden teljesítőnek!

Köszönöm Bélának az eddigi munkáját és a felkészítését! 🙂

A héten csinálgattam az edzéstervemet és közben azt vettem észre, hogy mennyire megváltozott bennem valami…azt hiszem, fejben megint sokkal erősebb lettem! Várom a következő megmérettetést!

Szép napot és bocs ha hosszúra sikeredett!