Sziasztok 

Nem tudtam eldönteni mivel kezdjem az év értékelőt. Annyi minden történt…..ja nem is…egy vírus felülírt mindent.
Már több mint 1 éve amikor is elindul ez az őrület. Igazából az első hullámból nem érzékeltünk semmit, nem láttuk át mekkora is a baj. Információk kuszák voltak, mit lehet mit nem ki dolgozhat ki nem, aztán már jöttek a komolyabb korlátozások. Szerencsésnek mondhatom magam mert kis magán helyként jó kis vendégköröm alakult ki, akiknek nagyon fontos a mozgás. Egyébként is nehéz megoldaniuk a gyerekekkel a kimozdulást és a rendszeres edzés pláne ebben a vírusos helyzetben….
Mint mindenkinek, így nekem is be kellett csuknom a kapukat és nagyon gyorsan átállni az online edzésekre. Szerencsémre (köszönet érte a páromnak) sok eszközöm volt és tudtam adni a vendégek nagy részének. Vagy átbeszéltük mire lesz szükség és ha épp nem ürültek kis a sport boltok polcai be is tudták szerezni. De a helyzet az, hogy mindenki ráröppent az edzős cuccokra.
Igazából nem erről szeretnék írni azaz nem az edzések lebonyolításáról, vagy az eszköz hiányokról. Inkább arról, hogyan élték meg a vendégek az elmúlt időszakot, min mentek át és hogyan változtak hétről, hétre (nem csak fizikailak). Mennyire viselte meg őket ez a helyzet és, hogy mennyit tud segíteni a sport ebben a helyzetben.
Azért tartom fontosnak írni erről, mert a nehézségekben mutatkozik meg igazán, hogy mennyire szükségünk van a mozgásra, az egészséges életvitelre és a társaságra.
Nem értettem egyet a termek és a sport megvonására legalábbis nem ebben a formában.
Az első hullámnál még nagyon nem gondoltuk bele, hogy ez tovább fog tartani pár hét max. hónapnál így viszonylag lelkesen vágtunk bele az online világ által nyújtott lehetőségbe, új, izgalmakkal teli edzésnek ígérkezett. Nem csak a vendégeknek, hanem mint edző én is egy új lehetőségnek láttam egy új kihívásnak.
Szóval, jól alakultak az edzések, cukik voltak a gyerekek az anyukákkal nekik is újdonság volt, hogy anya a gép előtt egy néni kiabálását követve ugrál több nénivel egyetemben….:). Na és nem beszélve az állatokról…cicák, kutyák is megjelentek néha-néha a képernyőn viccesek voltak.
Érezhető volt edzésről edzésre, hétről-hétre, ha nem lennék és nem csörrenne a messenger edzésre hívva sokak nem edzenének. Csökkent a lelkesedés. Ez normális… egy kilátástalan ismeretlen helyzetben voltunk (vagyunk) Viszont azt is tudom, hogy sokaknak én voltam a nap fénypontja (remélem még most is 🙂 ). Bár nem mondták, hogy kezdenek kicsit “megrogyni” de az arcuk mindent elárult. Igyekeztem változatossá tenni az együtt töltött edzés órákat. Szerintem sikerült! Velük együtt nekem is küzdelmes időszak volt. Nekem is itthon volt a baba mert ugye nem volt bölcsi és úgy kellett megoldanom az edzéseket, hogy sokszor velem volt. Egy “szuper” anyának ez meg sem kottyan….hozzá teszem és itt jegyezném meg, hogy MINDEN ANYA CSODÁLATOS ÉS ERŐN FELÜL TELJESÍTETT EBBEN A HELYZETBEN…IS!!!
Aztán hullám, hullámot követett a 3. 2021 májusára lecsengett. Addigra az emberek többsége totál kiégett, elfáradt, befásult. Volt aki kifejezetten örült a home office-nak de volt olyan is (és szerintem ez lenne a normális) aki kevésbé. Nem tartom egészségesnek hosszabb távon ha otthon dolgozunk. Legyen opció mint most is vagy nálam is de az otthonunk az az otthon oda megpihenni, a családdal együtt lenni járunk “haza”.
Nehéz ez, rossz volt látni a vendégeken eluralkodó negatív hangulatot. Tartották magukat de én láttam rajtuk, hogy ezt már nem bírják sokáig. Rendben van, hogy van ez a vírus de a pánik keltés és a jogaiktól való megfosztás nem biztos, hogy a legjobb megoldás volt és nem így. De én nem értek hozzá. Vártuk az oltást, mintha az megoldás jelentene bármire is. De nem tudhatjuk, jó ez nekünk vagy nem, csak reménykedni tudunk:  helyesen döntünk! Gondolok itt azokra is akik nem szeretnék betoltatni magukat de azokra is akik igen. Nagy felelősség.
Aki beolttatta magát azokon láttam egyfajta megnyugvást, hogy némi védelem van mögötte és ami a legfontosabb visszakaphat némi szabadságot! Teljesen nyugodt senki nem lehet ez érezhető!
Eljött a nyár…és go mindenki minden felé ami érthető is mi is jöttünk- mentünk élveztük, hogy újra van életünk. Jó volt látni, hogy a vendégek is végre fellélegezhetnek. Örültem, hogy vidáman és jó kedvvel jönnek edzeni. Ezért sokan hozták a gyerekeket is. Így néhány edzésre kiköltöztünk a kertbe. A nyár szuper volt, sok izgalmas program, közös sütögetés, kirándulások, túra, és pihenés, utazás….
Igen hirtelen mindenki útnak indult hiszen nem tudhattuk mit hoz az ősz. Hát itt vagyunk újra és számomra félelmetes a felénk tartó újabb őrület. Gondolok itt arra, hogy nem elég a 2 oltás kell még…még! még? Nem tudjuk aki köhint egyet az most csak szimplán megfázott vagy a VÍRUS uralkodott el benne…Az oviba külön kérik ha a gyerek orra folyik!!!! ne vidd be és csak orvosi igazolással viheted, hogy egészséges! Na de hát ősszel még az én orrom is folyik ha kimegyek a hidegbe! tesztelj, tesztelj, tesztelj…….kész vagyon…… Szóval kész őrület megint.
De most azt látom a vendégeken, hogy talán kevésbé kezdenek rá görcsölni, talán kezdünk megtanulni ezzel együtt élni és lassan talán ez is egy szimpla influenza szerűvé válik majd. Egy biztos és veletek vagyok és leszek is mert az élet mozgás a mozgás ÉLET!
Kitartás!
Köszönöm, hogy velem voltatok, vagytok és remélem lesztek is!
Köszi, hogy elolvastad!