Sziasztok

B.Ú.É.K.!

Régen írtam nektek itt valamit is de az év vége nagyon hajrázás volt meg hát ugye betegség, gyerek stb…DE! 

Itt az új év már el is telt 1 hónap belőle és most kezdtek ébredezni, hogy ajjjajj mindjárt itt a nyár kell az a bííícsbodi :). Ezért első körben összeszedtem egy jó kis írást a fogyásról, mert hát ugye először is a buksikban tegyük helyre végre a dolgokat! 

Szeretek megosztani más tollából származó írásokat és nem hiszem, hogy ezzel baj lenne ha nem hangozgatom azt, hogy ez saját írás. Sajnos már nem találom a forrást mert ez nem egy mai darab de időtálló! Ez nem fog változni soha! 

Tényleg vegyétek a fáradtságot és olvassátok el! Akár többször is és értelmezzétek, nagyban hozzájárul a sikerhez ha tisztán látjátok a testünk, hogyan és miért működik! 

Másod körben: szerezzetek egy jó edzőt aki segít és motivál végig! Átsegít a nehézségeken! 

                                                                            “A fogyás, szálkásítás elmélete Fogyás vagy szálkásítás, egykutya: mindkettőnél cél a zsírvesztés, a különbség csak az egyén izomzatában van. Teljesen mindegy, hogy nem sportoló kövér személyről, vagy versenyző testesítőről van szó, a zsírvesztés elvi működésében nincs különbség és így az optimális módszerben sem. Ez az a témakör, ahol sajnos olyan szintű csalások, hazugságok és idióta téveszmék vannak a köztudatban, hogy egész iparágat tud eltartani amely a fogyasztó szerektől az idióta gépekig mindenféle egészen gyermeki ésszel is röhejes terméket képes rásózni a csodát váró tömegekre. Amíg az elhízott orvosok, táplálkozási tanácsadók és egyéb „szakértők” adnak ebben tanácsot, elhízott színművésznek írnak fogyásról könyvet, debil női magazinok káposztaleves diétákat közölnek le, nincs min csodálkozni. A zsírvesztés témaköréhez senki nem ért jobban, mint a testesítő versenyzők. Semmilyen más sportágban nem követelmény olyan alacsony testzsírszázalék elérése, mint a testépítésben. Ha a testesítő versenyzőn víz és zsír van, nem tudja izomzatát megfelelően bemutatni, ezért nem tudják értékelni a bírók. A testépítő versenyzőkön az átlagember számára elképzelhetetlenül kevés zsír van a versenyen, amelyet nagyon nagyfokú szakértelemmel tudnak csak elérni. A zsírvesztés eszközei a megfelelő táplálkozás (diéta), az aerob edzés és a súlyzós edzés.

Válasszuk szét itt egy pillanatra a fogyni kívánó átlagember és a testépítők fogalmát. Átlagember számára népszerű a diéta helyett a „fogyókúra” kifejezés, amely a gyakorlatban egy rövid időszakig tartó „diétás” program, amely után vissza lehet térni a normál étkezésre. Ezen a ponton kérném a kedves érdekelt olvasókat, hogy ezt a pontot mindennek az alapjának tekinteni szíveskedjenek és kérjük az agyakat azonnali hatállyal bekapcsolni. A fogyókúrák ugyanis a mérhetetlen emberi butaság neonfénnyel izzó reklámtáblái! Olyan, mint fogyókúra, nincs. Ha egy adott „étrendtől” – ami általában szemét kaják fogyasztását jelenti, ami hétköznapi életben sajnos teljesen elfogadott – elhízunk x idő, akár évek alatt, hogyan gondolhatjuk, hogy a felszedett zsírtól egy-két-pár hét alatt megszabadulunk, általában éhezéssel? Hogyan gondolhatjuk, hogyha még ez működne is, visszaállhatunk ugyanarra a szemétre anélkül, hogy nem szedünk fel újra zsírt? Nyugodjon meg kedves olvasó, ha esetleg gyanakszik valahol mélyen, nem véletlen hogy nem működnek ezek a fogyókúrás programok. És itt ki kell térni még egy ordító hibára: nem a testsúlyunk a lényeg, bármit állítanak az idióta ideális testsúly táblázatok! A testsúlyunk a komplett testtömegünket jelenti, az izomzatunkat, az abban levő vizet, a zsírt, a bőrünk alatt levő vizet és a csontozatunkat, valamint szerveink súlyát értjük ez alatt. Ha fogyni akarunk, zsírt akarunk veszteni, nem testsúlyt, tehát a testzsír százalékunk csökkenése a lényeg, nem a testsúlyunké! A testzsír százalék az arány, amely megmutatja, hogy testünk hány százalék zsírt tartalmaz. Attól, hogy veszítünk a testsúlyunkból éhezéssel és így csökken az izomtömegünk, lehet, hogy egy gramm zsírt nem veszítünk és még több lesz a testzsír százalékunk, azaz kövérebbnek látszunk! Le kell itt szögeznünk azt is: ugyanúgy, mint ahogy nincs olyan termék, ami izmosít, nincs olyan termék sem, ami fogyaszt. Marha kényelmes elképzelni, hogy valami vegyi anyag feloldja rajtunk a zsírt és az elpárolog, de sajnos valójában az összes fogyasztó termék átverés, sem a megfelelő táplálkozást, sem a sportolást nem lehet megkerülni, kivéve ha a zsírleszívást választjuk –ami szintén kamu, hogy végleges, rossz táplálkozással a maradék zsírsejtek ugyanúgy megnőnek. A végső jó hír minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, hogy helyi zsírégetés sincs. Bárki bármit állít, a hasizmok edzése nem tünteti el a hasról a zsírt, a farizmok edzése nem tünteti el a fenékről a zsírt és így tovább, a nők által kedvelt  – combközelítő és távolító gép nem tünteti el a zsírt a belsőcombról. Ez mind téveszme: a zsír a bőrünk alatt raktározódik, semmi köze az alatta levő izmokhoz. Az hogy éppen kinek hol rakódik le, teljesen genetikailag meghatározott dolog. Ha sikerül zsírt vesztenünk, mindenhonnan fogunk szírt veszteni egyformán, és ahol a legtöbb van, onnan tűnik el legkésőbb. Ez megváltoztathatatlan tény.

Hogyan működik a zsíranyagcsere? Először is, zsírbevitelre elég korlátozott mennyiségben van szükségünk abban a formában, ahogy ezt a hétköznapi táplálkozás során tesszük. Nagyon könnyű hétköznapi táplálkozás során túl sok zsírt bevinni. A zsír sok kalóriát tartalmaz, ahogy túllépjük kalóriaigényünket, azonnal elraktározzuk a felesleges nem hasznos tápanyagokat, a zsírt és a többlet szénhidrátot. A testzsírunk egy raktár, méghozzá egy vészraktár az aerob tevékenység számára: ami oda bekerül, azt nagyon nehéz onnan kiszedni, mert a zsírt energiaforrásként felhasználni a testünknek nem egyszerű, gyakorlatilag izommunkához nem tudjuk a zsírt felhasználni, csak aerob folyamatokhoz. Az emberi test tápanyagszükséglete mikro és makro-tápanyagokból áll. A -mikro-tápanyagok a vitaminok és ásványi anyagok, amelyeket különböző természetben előforduló, feldolgozatlan élelmiszerek tartalmaznak, pl. zöldségek, gabonák, hús. A makro-tápanyagok a három fő komponens: fehérjék, szénhidrátok, zsírok. A fehérjék a test izomzatának építőkövei. Az emberi test egyszerűen fogalmazva izmokból és csontvázból áll, ezek határozzák meg a test alapvető formáját. A szénhidrátok a test üzemanyaga. Ha nincs megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátbevitel, a test máshonnan próbál energiaforrást biztosítani. A közhiedelem szerint a zsírból, de ez nem igaz. A zsírok a test működésének, hormon és enzimrendszerének működtetői, valamit energiaforrás aerob folyamatokhoz, minden olyan folyamathoz, amely nem jár intenzív izommunkával. Zsír szükséges a testen és a táplálékban is, de messze nem olyan mennyiségben és minőségben, mint az átlag magyar táplálkozási szokások használják.

 Mi okozza az elhízást? Az elhízást a nem megfelelő minőségű táplálék okozza. Nem a mennyiség a lényeg annyira, hanem inkább a minőség. Az emberi test az evolúció során nyilván úgy fejlődött ki, hogy a természetben található alapanyagokat tudja táplálékként hasznosítani. Ezen az ipar elterjedés és az ipari élelmiszerek megjelenése nem tudott pár száz év alatt változtatni. Az állatok a természetben a mai napig csak természetes táplálékot, húst, növényeket fogyasztanak, az ember nem. A hétköznapi táplálkozás során rendkívül rossz minőségű feldolgozott élelmiszereket fogyasztunk. Ezekkel a testünk nem tud mit kezdeni, nem tudja felhasználni, a felesleget pedig nem tudja üríteni ha felszívódott, ezért raktározza. A telített zsír – ilyenek a szilárd zsírok általában – nagy részben zsírként raktározódik. A nem megfelelő szénhidrátok szintén. A szénhidrátoknál kritikus a felszívódási sebességük, illetve az általuk okozott inzulinreakció mértéke. Az inzulinreakció mértékét a glikémiás index (GI) mutatja meg. A magas GI-jű szénhidrátok (pl. cukrok) gyorsan kerülnek a véráramba. Ezért a hasnyálmirigy sok inzulint termel. Az inzulin egy vegyület, a test tápanyagszállítója, amelyből minél több van jelen, annál gyorsabban szállítja a tápanyagot. A testben a szénhidrátok az emésztés után glükózzá, vércukorrá bomlanak. A glükóz a májban és nagyobbrészt az izmoknak tárolódik óriásmolekulák formájában, amelyet glikogénnek hívnak. A glikogén a testünk üzemanyagkészlete, ezt használjuk energiaforrásként. Amikor testmozgást végzünk, izmaink glikogénkészletét használjuk fel. Ez teljesen célirányos, ha egy adott izmot használunk, az abban levő glikogén fogy. A táplálkozás során ez a glikogén a bevitt szénhidrátokból töltődik vissza. Mi történik azonban, ha nem mozgunk? Tegyük fel, valaki nem sportol, minimális mozgást végez, és szénhidrátot vissz be a testébe? Az izmokban nincs glikogénhiány: ha ilyenkor magas GI-jű szénhidrátot viszünk be, cukrokat, édességet, kenyeret, egyéb szemetet a test gyorsan elszállítja a tápanyagot. Az inzulin oda szállít, ahol szükség van rá, hol glikogénhiány van – de mivel nem végeztünk testmozgást, nincs glikogénhiány sehol. Ezért nem tudja máshová tenni, mint a raktárba, így lesz belőle zsír. Ezért van az, hogy a magas GI-jû ételek zsírrá alakulnak. Tehát ha túl sok magas GI-jű szénhidrátot fogyasztunk és túl sok telített zsírt, az zsírosodáshoz vezet. A hétköznapi, közértben kapható ételek vagy magas GI-jű szénhidrátokat (kenyér), vagy telitett zsírt (szalámi) tartalmaznak, esetleg mindkettőt (szendvics). A testünk sajnos a nem felhasználható táplálékot nagyon könnyen zsírrá alakítja, viszont a zsírból energiát kinyerni bonyolult és lassú folyamat, ezért a zsíroktól nehéz megszabadulni. A zsírraktárak tulajdonképpen szó szerint raktár funkciót töltenek be, amíg van más energiaforrás, sőt amíg izommunkához gyors energiaforrás szükséges, testünk nagyon nem akar a zsírokhoz nyúlni, erre csak speciális módszerekkel tudjuk rávenni. Nagy tévedés az, hogy ha kevés a bevitt szénhidrát és vagy kalória, a zsírokat használjuk fel. Ahogy a kalóriabevitelünk leesik, pl. kevés a bevitt szénhidrát, a testünk a bevitt fehérjékből fog glikogént csinálni. A fehérjét sokkal könnyebb glikogénné alakítani, mint a zsírt, pontosabban a zsírt nem is lehet glikogénné alakítani. Ha nincs elég bevitt fehérje, akkor marad az izomfehérje, így testünk elkezdi az izmokat bontani. Ez az ún. katabolikus állapot. Ha katabolikus állapotban vagyunk, a testünk még kevésbé fog a zsírokhoz nyúlni, mivel „vészraktár” ezért a lehető legjobban tartalékolja a zsírt végső esetre. Ennek az is az oka, hogy mivel a zsírt nem lehet szénhidráttá – glikogénné – alakítani, agyunk pedig szénhidráttal működik, testünk megpróbál minél kevésbe és minél később ráállni a zsírra mint energiaforrásra. Ahhoz hogy a zsír energiaforrásként működjön, először is oxigén jelenlétére van szükség. Ezért hívják ezt aerob folyamatnak. A zsír zsírsavakká alakul, a véráramba kerül majd a a sejtekben használódik fel sejten belüli üzemanyagként, a legalsó, ATP-kreatinfoszfátszintézis energiarendszerben. A testnek három energiarendszere van: A sejten belüli energiafolyamatokat az ATP-KF rendszer látja el, „efölött” van a glikogénnel működő rendszer, amely az ATP-KF rendszernek biztosítja az energiát, ez a kettő anaerob rendszer, oxigén jelenléte nélkül működik. A harmadik az aerob rendszer amely a zsírt használja oxigén segítségével (ezért mondják hogy zsír „ég” mert oxidációs folyamat). Az ATP-KF rendszer sejten belül „alul” mindig működik, az glikogén és az aerob rendszer pedig egyszerre, de mint a fentiekben említettük a fő energiarendszerünk a glikogén rendszer, az aerob rendszer csak kis arányban működik – ha ezen az arányon változtatni akarunk, speciális edzésmódszert kell alkalmaznunk, ez az ún. aerob edzés. Hogyan veszíthetünk mégis zsírt? Először is, olyan táplálékokat fogyasszunk amelyeket testünk fel tud használni és nem alakít zsírrá. A közhiedelemmel ellentétben „hizlaló” ételek nincsenek sőt olyan étel sincs, amitől fogyni lehet. Olyan étel van, amit testünk hasznosan fel tud használni, ezért nem raktároz zsírba. Ez nem az étel színétől, alakjától, csomagolásától vagy ízétől függ, hanem az alapanyagától. Ha az étel nem feldolgozott hanem természetes, természetben előforduló alapanyagokból van, magas a tápértéke, komplex szénhidrát, fehérje és telítetlen zsír tartalma akkor testünk fel fogja használni. Ha testünk telítve van megfelelő tápanyagokkal, nem lesz szüksége arra, hogy vészraktárt tartson fent és nem fog zsírt tárolni, ha felesleget nem viszünk be. Mi történik a hagyományos étkezésnél? Nagy tévedés hogy azt hisszük, a kövér emberek túltápláltak: valójában szemétből sokat, de megfelelő tápanyagokból keveset visznek be, tehát valójában alultápláltak! Így testük abban a kétségbeejtő helyzetben van, hogy zsírba raktározza a bevitt táplálék nagy részét, még azt a jelzést is kapja, hogy megfelelő fehérjéből és szénhidrátból kevés van, így még jobban raktározza a zsírt! Mi történik a hagyományos fogyókúrában? Ennek hatványozása. A káposztaleves és egyéb idióta diétákkal nem visznek be alapvető tápanyagokat a szervezetbe. A testnek ugyanúgy szüksége van a három tápanyagcsoportra, hogy működjön, mint az autónak a benzinre és az autóba is a megfelelő minőségű üzemanyagot töltjük. Ha nem viszünk be tápanyagokat, elég szénhidrátot és fehérjét, testünk az izmokat kezdi el bontani és azonnal elkezd vigyázni a zsírra. Így először a test szénhidrátkészletei ürülnek ki, majd az izmok kezdenek bomlani. Két hét éhezés alatt gyakorlatilag simán feléljük a glikogénkészletet ami az izmokban tárolódik. Ez tegyük fel összesen 2kg glikogén. Minden gramm glikogén megköt 4g vizet. Ez azt jelenti, ha 1 g glikogén elfogy, kiürül vele 4g víz, tehát röhögve veszítünk 10kg-ot a súlyunkból. A glikogén az izmokban tárolódik, ha kifogy, az izom mérete kisebb lesz. Zsírt gyakorlatilag semmit nem veszítünk, sőt testünk őrült módon ragaszkodik a zsírhoz. Amikor két hét múlva ráállunk a mérlegre és örülünk a 10 kiló mínusznak, jobb, ha nem nézünk a tükörbe, mert testzsír százalékunk még nő is, arányosan kisebb testsúlyhoz és izmokhoz van ugyanannyi zsírunk, mint azelőtt. Ahogy visszatérünk a szenzációs hagyományos étkezéshez, rögtön a bevitt szénhidrátok visszatöltik a glikogénkészletet, visszaugrik az elveszített víz, és a testünk mindent próbál gyorsan zsírba pakolni, hogy előre feltöltse a vészraktárainkat egy esetleges következő éhezésre – ne felejtsük el, semmilyen stimulációt nem adtunk, hogy hova tegye a tápanyagot, oda teszi ahol hiány van és ahogy azt betöltötte, előre kompenzálja az éhezést. Ezért van az, hogy a fogyókúra után „többet szednek vissza” mint amennyit leadtak.

 Hogyan veszíthetünk zsírt? 1. Tanítsuk meg a testünket arra, hogy a tápanyagot izomba szállítsa. Ennek legjobb eszköze a súlyzós edzés. Ez adja meg testünk jó formáját is. 2. Adjunk testünknek megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot – ez egyáltalán nem kevés táplálékot jelent, a testnek megvan a pontosan meghatározható szükséglete, amelyet ki kell elégíteni! 3. Mivel az 1. és 2. pont szerint izmainkat feltöltjük tápanyaggal, el tudjuk veszíteni a zsírt, ennek legjobb eszköze az aerob edzés! Aerob tevékenységet mindig véghez testünk, amikor nem végez izommunkát, az alvás is aerob tevékenység, de persze kevés ahhoz hogy sok zsírt veszítsünk vele. Az aerob edzés lényege hogy olyan mozgást végzünk, amely nem jelent nagy izommunkát, mégis folyamatos, monoton mozgás, amely megemeli a pulzusunkat. Az izmokra ható csekély intenzitás miatt nem kell glikogént használnunk, van testünknek ideje arra, hogy a zsírokat használja fel energiaforrásként. Bővebben lásd. aerob edzés. Amennyiben a fenti feltételek közül a táplálkozás nem megfelelő, vagy nem tudunk szírt veszíteni, vagy izmot vesztünk, általában ez a kettő együtt ját. Az izomvesztés akadályozza a zsírvesztést. Az éhezés vékony, de zsíros testet eredményez, fonnyadt izomzatot. Nézzük meg a topmodelleket: rezeg a bot testükön a háj. A zsír elvesztéséhez diétázni kell, egy speciális étrendet kell betartani, amely alkalmas arra, hogy a zsírokat mobilizáljuk E nélkül eredményt elérni nem lehet se sporttal, se csodaszerekkel. A diétás programnak jó minőségű természetes alapélelmiszereket kell tartalmaznia, tápanyageloszlás szempontjából pedig a normálisnál kevesebb szénhidrátot és a több fehérjét. Nyilván a tápanyagigény egyéni, egy nem sportolónak sokkal kevesebb tápanyag kell, mint pl. egy diétázó testépítőnek. A tennivalók a következők: – minden szemét élelmiszer kiiktatása – a szénhidrátbevitel lecsökkentése – zsírbevitel lecsökkentése és kizárólag jó minőségű zsírok alkalmazása – fehérjebevitel megnövelése ezen kívül az amúgy is szükséges intézkedések a vízfogyasztás optimalizálása valamit a vitamin és ásványi anyag bevitel optimalizálása . a diéta alapja az, hogy minden nap MINDEN szükséges tápanyagot megfelelő mennyiségben bevigyünk! mindez egy átlagember számára gyakran TÖBB és nagyobb mennyiségű étkezést jelent, mint az addigi táplálkozása! Ugyanez érvényes a vitamin ásványi anyag és víz bevitelre is. Maga a diéta önmagában már működik. A tökéletes eredmény érdekében az aerob és súlyzós edzés szükséges azonban leszögezhetjük, hogy fordítva nem: bármilyen sporttevékenység eredmény erősen kétséges megfelelő diéta nélkül!”

Üdv Timi

(Nem saját írás, a képek sem saját képek)