Sziasztok!
A hétvégén ismételtem megmérettem magam a Nyúlcipő Bolt által megrendezésre került Trail sorozat második állomásán a Gerecse Trail-on!
Az első volt a Börzsöny Trail, ha emlékeztek nem volt épp séta galopp. Ez tehát a 2. része volt az 5. állomásból.
Itt sem egyedül indultam, hanem az ÉRD SRTG 3 tagja is velem tartott ill. küzdöttek a saját tempójukban a kilométereket.
Én És Sáfi a 14,5 kilis távon indultunk Melinda és Kinga pedig a 4,5 távon. Melindának ez volt az első igazi terepfutása így ismerkedett a dolgokkal!
Az nem mondanám, hogy könnyű volt de a Börzsöny után nem volt vészes. A Börzsönyben szintén az M-es távot választottam ami 25 kili és 1000 szint volt. Itt is M-es távon voltam a szint 600 m volt. Sajnos az utóbbi idők sorozatos versenyein a bokám többször kifordult és emiatt a futásaim nem úgy mennek ahogy én szeretném.
Nagyon jó volt, hogy előző nap esett az eső így nem volt olyan meleg az erdőben és a talaj is fel volt ázva így a salamoon jól tapadt. Arra viszont nem számítottam, hogy fogunk betonon is futni valamit nagyon köves talajon így ahol tudtam volna végre jó időt futni úgy kellett mennem mintha tojásokon lépkednék, nehogy a bokám megint aláforduljon…arról nem beszélve, hogy nem erre a talajra van a cipő kitalálva…na mindegy.
Az első ellenőrző pont ennek a köves szakasznak az alján volt. Nagyon meg kellett húznom az oda érést mert sok idő ment el a köves szakasz miatti tötyögéssel! 🙁 Pedig jó időt futottam volna.
Az indulás pillanata 🙂
De szerencsémre 10 perccel zárás előtt odaértem! 🙂 Tankoltam egy kis vizet (mert poharat elfelejtettem vinni) és mivel már annyi jó hallottam arról, hogy milyen isteni a kovászos ubi elfogyasztása futás közben, gondoltam kipróbálom. Nem nagyon tudok közben enni mindig csak gélt szoktam inni, spartan racen van úgy, hogy a nagy erőfeladatoktól megéhezem. Szóval megkosttoltam..nagyon finom volt de nekem nem esett jól futi közben…
Felkaptam a táskámat és futottam tovább, közben azért volt időm kicsit fotózni nézzétek meg milyen csodás helyen zajlott a verseny. Ezért is szeretek ilyen versenyekre járni, olyan helyeket látok amiket lehet, hogy csak úgy magamtól nem fedeznék fel!
Innen a híres kék túra ösvényen kellett tovább haladni és kezdetét vette a 2. része a versenynek amely már nem volt hosszú és komolyabb szinttel sem kellett számolni.
A paparazzik azért megtaláltak minket : 
Most kipróbáltam pulzus mérővel is versenyt kíváncsi voltam mennyire hajszolom túl magam és sajnos nagyon is túlpörögtem. De jó is volt mert tudtam figyelni rá és jobban be tudtam osztani az energiám.
Sikerült bő 20 perccel az megadott időn belül érkeznem. A többiek is nagyon jó időt futottak és teljesítették a távot.Nagyon jó volt a verseny nehéz, mint mindig de azért megyünk és csináljuk végig, hogy meg mérettessük magunkat.
Most őszig nem indulok semmilyen versenyen. Augusztus végén indul megint a pörgés. Persze futóedzéseink lesznek mert készülünk de rendbe kell hoznom a lábamat meg végre tudok koncentrálni a diétára is jobban!
Ha kedvet kaptál a futáshoz keress meg és megbeszéljük, merre és hogyan indulj!
Szép Napot Timi! 🙂
