Sziasztok!
Ismét egy hétvége ismét egy verseny!
Mivel közeledik a Spartan Race Beast (azaz a 20+ os verseny Szlovákiában) Úgy gondoltam, hogy ez a Tihanyi Xtreme verseny jó kis alapozás lesz ezért buzdítottam is a csapat tagjait, hogy aki épp ráér és nem tervez azon a hétvégén semmit az jöjjön el mert a táv is jónak ígérkezik meg a terep is. Én nem vártam sokat nevezetem is jó kis 25 kilis távra mely 700+ szinten volt meghirdetve. Edzőtársaim Melinda, Dorka és Milán vállaltuk be a versenyt végül. Tudni kell, Milán nagyon izgult mert neki ez volt az első ilyen hosszú távja, de én tudtam, hogy meg tudja csinálni csak nagyon ráparázik a verseny előtt és ez visszaveti kicsit, de ezután már minden verseny jobb lesz! 😉
Milán és Én a 25 kilis távot Melinda a 12, Dorka pedig a 800 m ahol is az első helyet szerezte meg! Gratulálunk neki!
Na de ne menjünk ennyire előre!
A nevezés: mit mondjak nem volt olcsó és így utólag nem érte meg az árát!
Helyszín: csodás! A Tihanyi félsziget alapból nagyon szép de így megismerni a másik arcát még jobban megszerettem.
Szervezés, útjelzés, frissítőpontok: Megint csak az mondom, hogy utólag végiggondolva és a többiek elmondásából lehetett volna jobb is. :
Mi ugye az Xtreme + on indultunk 700 m szinttel, az első frissítőpontnál a szervező elirányított egy beton úton lefelé ahol végig aszfalton kellett futni jó 3-4 kilométert ami nekem egyáltalán nem volt szimpatikus sőt! Én eleve nem futok aszfalton és nem is úgy készültem sem mentálisan sem felszerelésben. Gondolkodtam is közben, hogy miért nem fent visznek el minket és nagyon mérges voltam. Beálltak a lábaim konkrétan mintha ólomból lettek volna. Próbáltam összpontosítani a szép tájra..nem nagyon ment. Milánnak ez nagyon kedvezett mert úgy el sprintelt mellölem, hogy nem is találkoztam vele csak a célban! A frissítőpontok kínálata állt vízből, valami izotóniás italból meg szőlőcukorból. Szóval ezen is kell még dolgozniuk a szervezőknek mondom ezt ár-érték arányban!
A második frissítőpont után jött a fekete leves, egy nagyon hosszú (legalábbis nekem annak tűnt) szakasz ahol nincsenek fák, csak a puszta….itt jött a második sokkos élmény és belegondoltam, hogy ezt még 1x kell majd…Valahogy túléltem és mentem tovább. Az első kör végén amikor beértem várt rám Melinda aki lefutotta a 12 kiljét, meg sem látszott rajta, nagyon jól fejlődik. Gratula Meli! Kaptam vizet tőle meg izotóniás italt amit megittam plusz 1 víz a fejemre mert lassan kezdett felforrni :). Jut eszembe azt nem mondtam de nagyon meleg volt 31 fok! Az erdőben meg fülledt, párás nehéz volt levegőt venni is!
Robogtam is tovább. Közben mentálisan tréningeltem magam, végig gondoltam az utat megint…hát nem kellett volna. Az első frissítőpontnál ahol a szervező az előbb lefelé az aszfaltra terelt most közölte, hogy jobbra felfelé kell menni. Mi van??? Szuper! Ezt miért? Most a második körben aszfalt után????? Kicsit örültem is neki mert inkább mászok mint megint az aszfalt de sajnos annyira beállt az első körben a lában tőle, hogy itt nagyon szenvedtem. (Utólag kiderült, hogy az első kör is ez lett volna, így már értettem a 700m szintet). Tehát másztam, csak másztam mert futni nem lehetett olyan szikla szirteken kellet menni. Ami kárpótolt az a csodás panoráma…
Végig azon gondolkodtam miközben másztam, hogy vajon melyik szakaszra jutok ki, sajnos a 2. frissítő pontra ami után megint jöttek a szavannai állapotok itt már teljesen kitikkadtam. Alig tudtam futni a szívem annyira pörgött a pulzusom végig fent volt. De csak mentem nem adtam fel pedig az is megfordulta fejemben! Sikerült túljutnom a holtponton és amikor láttam a belső tavat igyekeztem összeszedni magam! A kis csapatom elém futott ennél nagyobb öröm nem ért aznap. Jól esett és szuper kis csapatom van el kell, hogy mondjam behajráztak a célba. Ahol megkaptam az érmet ami szerintem megint ár-értékarányban szánalmas, és kaptam egy almát…hm…!
Milán a verseny után úgy nyilatkozott, hogy soha többé nem fut! Hehehe! Kicsit elfáradt de végre túllépte komfortzónáját és nekem mint edzőnek ez is feladatom, hogy kihozzam a maximumot az emberekből! Sikerült!!! 🙂 Gratula Milán!!
Mindent egybevéve jó volt, de csak ennyi a táj a panoráma és a társaság miatt. De maga a szervezés nem tetszett. Jó volt mert legalább megtudtam megint magamról, hogy mi a határ, nálam a meleg az kizáró tényező lesz az aszfalt mellett 😀 .
Amit még hiányoltam azok a fotósok voltak. Egy ekkora versenyen kint a pályán sehol sem találkoztam fotóssal! Szerintem ez nagy hiba… 🙁
Amennyiben szeretnél hozzánk csatlakozni a keress itt vagy a Facebook oldalon!
https://www.facebook.com/Spartan-Race-Training-Group-%C3%89rd-232969293728627/
Szép napot
Timi
